Follow Us @nikikonyvesem

2011. május 31., kedd

Májusi beszerzések

kedd, május 31, 2011 2 Hozzászólás
Múlt hónapban megfogadtam, hogy májusban nem veszek egy könyvet sem, sikerült is ezt betartanom. (De a könyvheti megjelenések miatt nem merem megígérni ugyanezt júniusra.) ;o) Ennek ellenére jó kis hónapot zártam, köszönhetően többek között 2 nyereményjátéknak, a molyos cseréknek és az Athenaeum Kiadónak.

Az Outlander nagy vizet zavart az olvasók között, természetesen nem hagyhattam ki. ;o) Cserének köszönhetően sikerült is megszereznem és egyáltalán nem bántam meg. Nekem tetszett és kíváncsian várom a folytatását is. ITT írtam róla.
A Karen Chance könyvet Angelika blogján nyertem, még nem olvastam.
A Válófélben és Az én Csernobilom (ITT írtam róla) szintén nyereménykönyv volt a kiadó egyik Facebookos játéka során. Szerencsés hónapom volt. :oP
A Katherine 1. és A könyvtolvaj szintén csere volt.
A Házirend és a Párizs fehér fényei pedig recenziós példányok az Athenaeum Kiadótól.



Legszívesebben egyszerre esnék neki mindegyiknek, de megfogadtam, hogy amint befejeztem a Vonzódást, a Párizs fehér fényeivel folytatom. :o)

2011. május 30., hétfő

Csúcshatás-film

hétfő, május 30, 2011 8 Hozzászólás
Érdeklődve figyeltem az izgalmat, amit a könyv megjelenése okozott az olvasók között. Annyira nem vonzott a fülszövege, mégis érdeklődve figyeltem a véleményeket, mert úgy éreztem, nem lehet elsiklani felette, ha ennyi embert lázba hozott.
Végül úgy döntöttem, hogy először megnézem a belőle készült filmet. Hogy jól döntöttem-e? Nem tudom. ... De az biztos, hogy ezek után nem vagyok kíváncsi a könyvre.

Alan Glynn Limitless c. regénye 2001-ben jelent meg. Itthon és még több országban is, szinte egyszerre jelent meg a könyv, az abból készült film bemutatójával.
A főszereplőjét nem más játszotta, mint Bradley Cooper, aki nekem a Valentin napból volt ismerős. A film másik híressége pedig Robert De Niro volt.

"Bradley Cooper és Robert De Niro a főszereplői a Csúcshatás című lebilincselő akcióthrillernek, amelyben egy sikertelen író életét fenekestül felforgatja egy szupertitkos "intelligens gyógyszer". Segítségével teljes agykapacitását kihasználja, és önmaga tökéletes verziójává válik. Rendkívüli képességeire azonban olyanok is felfigyelnek, akiket kétes szándékok vezérelnek, és hamarosan a túlélése a tét ebben az izgalmas és provokatív filmben."



Kecsegtető a tartalma igaz? ;o) Belegondolva, bizonyos szituációkban milyen jó lenne egy ilyen tabletta!
Kicsit lagymatagon indult a film, majd felpörgött, viszont elég hamar unni kezdtem, elvesztettem az érdeklődésemet, ráadásul voltak olyan jelenetek benne, amiket nem is értettem. Az utolsó kb. 20 percet már csak azért néztem meg, hogy ne hagyjam már félbe.
Nem ért döbbenet, nem volt igazi csattanója, a vége olyasmi lett, amire számítottam.
És most azon agyalok, hogy könyvben vajon milyen lehet? Nekem eléggé úgy tűnt, hogy ez a történet igazán a filmvásznon "mutat jól".

A filmet április 7-én mutatták be itthon.
színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 105 perc
forrás: port.hu

2011. május 29., vasárnap

Sophie Kinsella: A Boltkóros babát vár

vasárnap, május 29, 2011 2 Hozzászólás
Nagyon kíváncsi voltam A Boltkóros férjhez megy után, hogy Becky hogyan fogja megélni a babavárást. Akaratlanul is közel éreztem magamhoz, vártam, hogy milyen jókat fogok majd derülni a kismamás nehézségein. Arra számítottam, hogy az egész történet arról fog szólni humoros verzióban, hogy hogyan élte meg azt a bizonyos 9 hónapot. Erre meg maga a pocaklakója nyúlfarknyi szerepet kapott, mint egy mellékszereplő.
Persze, minden Becky terhessége köré csoportosul, de nem az van a középpontban. És azt kell írnom, hogy amennyire megnevettetett a lagzis részben, ebben a kötetben annyira fogtam a fejemet, egyszerűen falra másztam tőle és nem értettem a tetteit.

Ha sorrendben olvastam volna a köteteket, akkor a lagzis és a babavárós kötet között ott van a tesós (A Boltkóros és a tesója), ami nagyjából 1 évet ölelhet át a történtek szemszögéből. Ennek az olvasásának hiányában érdekes volt olvasni a történetet, hisz sok olyan váratlan eseménnyel találtam szembe magamat, amik a tesósban történhettek. Mindezek ellenére enélkül is teljesen érthető volt ez a rész.

Becky és Luke a nászutukon összehoznak egy kisbabát. A nő továbbra is agyba-főbe vásárol, igazán fogalma sincs, hogy a ruhákon és a babakocsin kívül mire is van szüksége egy picinek, de annyira nem is érdekli. Lelki szemei előtt már azt látja, hogy ő lesz a legjobban öltözött anyuka a játszótéren, természetesen a legjobban öltöztetett lurkóval.
Az egész élete amolyan rózsaszín mesevilág. Milliomos férj, megtalálják álmaik otthonát (igen, még cipősszoba is van benne), Becky egyszerűen virul, Luke vállalata virágzik, a nő sikeresen bejut a celebek nőgyógyászához, annyi pénzt költ, hogy megdöbbenek, hogy van még miből költenie.

Igen ám, aztán jön a probléma, ugyanis a nőgyógyász nem más, mint Luke volt barátnője. Becky úgy érzi, hogy a nő el akarja venni tőle a férjét és megindul a háború. ...



Egyszerűen nem értem Beckyt. Miért variál, miért nem kérdez inkább, minek bonyolítja tovább a szálakat? Persze, ha nem bonyolítaná, akkor nem tudna miről 360 oldalban írni az írónő, de akkor is. ;o)
A vásárlási mániáját már a lagzisban se nagyon értettem, ebben a részben meg szó szerint az agyamra ment. Most már zavart a logikátlansága, a pénzköltése, amit nem tudott kordában tartani. Lehet, hogy a lagzis után pihentetnem kellett volna, nem egyből belekezdeni ebbe a részbe, tán, akkor jobban tetszett volna. ... Így viszont alig vártam, hogy a végére érjek

Kicsit az egész olyan, mint egy mese. Minden jó, minden tökéletes, így is lehetne élni, de számítottam arra, hogy ez a kötet érzelgősebb, merengősebb lesz, amolyan magába fordulós, nem pedig "akciódús".
Most úgy érzem, hogy nem nagyon vagyok kíváncsi a sorozat többi kötetére, aztán ki tudja. ... Mindenesetre úgy érzem, hónapoknak kell eltelniük, hogy újra kedvet kapjak valamelyikhez.

Megjelenés: Shopaholic & Baby (2007.)/ A Boltkóros babát vár (2010. Kelly Kiadó)
Oldalszám: 362
Ára: 2980

2011. május 27., péntek

A Gyereknapi játék nyertese

péntek, május 27, 2011 3 Hozzászólás
Ebben a bejegyzésben hirdettük meg a Gyereknapi játékunkat, aminek a nyereménye 1 példány volt Christine Nöstlinger Szép kis család c. gyermek- és ifjúsági regényéből. 16-an adtátok le a helye tippjeiteket, ami a b) c) a) volt. A Random segítségével pedig ma kisorsoltuk a nyertest, aki nem más, mint

F. Erika

A nyertest e-mailben is értesítjük, köszönjük mindenkinek a részvételt a játékban! :o)
ITT meg tudjátok nézni, hogy ki, hol végzett.

"A fiús nevű Karli lány, a lányos nevű Ani fiú, Speedit meg igazából Benjaminnak hívják. Anyukájuk egy fonalboltot vezet, és kétségbeesetten igyekszik ötről a hatra jutni egy buzgó és szolgálatkész adótanácsadó segítségével. Apukájuk temérdek munkája mellett mindig szakít időt egy kis hétvégi pecázásra, ám kérdés, valóban horgászni jár-e. A nagymamák, Mami és Nagyi ki nem állhatják egymást, de legalább a nagypapákkal nincs gubanc, mert már sok-sok évvel ezelőtt meghaltak… "

2011. május 26., csütörtök

Sophie Kinsella: A Boltkóros férjhez megy

csütörtök, május 26, 2011 2 Hozzászólás
Sophie Kinsella könyvei közül eddig csak az Emlékszel rám?-hoz volt szerencsém, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet. Viszont a boltkóros sorozatáról annyi jót olvastam, hallottam, hogy még tavaly szeptemberben megnéztem az első részből készült filmet és tetszett. De a könyvek azóta se kerültek a kezeim közé.
Aztán csere folytán sikerült szert tennem a lagzisra és a babásra. Bár nem épp időrendben haladok majd a sorozat köteteivel, ennek ellenére, élveztem az első boltkóros könyvem olvasását.

Az Egy boltkóros naplójában megismerhettük Becky Bloomwood-ot. A szétszórt és enyhén szólva is vásárlásfüggő fiatal nőt. Annyira nem tudtam azonosulni vele, mert velem nem nagyon tud előfordulni, hogy lemegyek 2 kávéért és egy antik bárszekrénnyel állítok haza, vagy ha nyugalomra van szükségem, akkor a Tiffanyba kell kirándulást tennem, ez nem az én világom.
Én inkább előre tervezős, spórolós nő vagyok és kimondottan utálok vásárolni. Ha mégis vásárolnom kell, megveszem azt, ami elsőnek a kezem ügyébe kerül, tetszik és megfelelőnek tartom az árát, majd sietek is haza. :o)
Ezen a téren Becky totál nem olyan, mint én, de mégis nagyon élveztem, kikapcsolt a története. Szerethető karakter, humoros, kicsit olyan butácska vagy nem is tudom milyen (fura), tipikusan nagyon csajos nő.
A sorozat első részében ismerkedik meg Luke-al, akivel nagy szerencséje van, mert a közös bankszámlaszámukról a 27 éves nő háztartási költség címszó alatt meg tudja venni a cipőit, táskáit és ki tudja még mit.

Na de a lagzis rész.
Beckyt és Luke-ot se kerülheti el a sorsa, Suze esküv
őjén a férfi megkéri a nő kezét, aki boldogan mond igent. Igen ám, de ekkor kezdődnek a bonyodalmak.
Becky édesanyja azt szeretné, ha az egyetlen lánya otthon, Angliában esküdne, egy meghittebb, családiasabb légkörben, természetesen anyuka esküvői ruhájában
(Becky rémületére).
Viszont Luke édesanyja meg azt szeretné, ha New Yorkban csapnának egy fényes, 7 országra szóló lakodalmat, amolyan meseesküvőt.

Becky egyszerűen nem tud dönteni, mind a 2 anyuka elkezdi a szervezést, egyre bonyolódik az ügy, a nő egyiknek se mer nemet mondani, közben pedig közeledik a nagy nap, kiszállni egyszerűen nem tud.


Tetszett a történet, jókat nevettem rajta, kikapcsolt.
Elvarázsolt az esküvő szervezése, rácsodálkoztam, hogy van, akinek tényleg lehet ilyen is.
Kb. úgy a feléig nem is volt semmi bajom, jókat mosolyogtam, de aztán kezdett idegesíteni, hogy Becky nem tud dönteni, túlbonyolítja az egészet, közben meg olyan egyszerű megoldás lehetett volna a problémára, de egyszerűen nem mert lépni, tologatta a döntést.
Furának találtam, hogy bár állítólag Suze a legjobb barátnője, egyszerűen alig szerepelt a történetben.
Luke és az édesanyja kapcsolatán keresztül egy picit súlyosabb gondolatokkal is szembe találhatjuk magunkat, de maga az egész történet nagyon könnyed, szórakoztató, gördülékenyen olvasható, tipikusan csajos könyv, olyan Becky Bloomwood-os.
"Jó, csaltam kicsit. Például ennél a kérdésnél: "Az esküvő mely részlete foglalkoztatja leginkább?" Már majdnem bejelöltem az a)-t, ami így szólt: "A cipőm kiválasztása", ám ekkor megláttam a c)-t: "Egy életre szóló elkötelezettség". Amiért tíz pontot kaptam, míg az a) mindössze kettőt ért."

Aztán persze minden jó, ha jó a vége. ;o)

Mind az eredeti, mind a magyar verzió borítója nem tetszik, viszont plusz pont a bankos leveleknek, feldobták a történetet. :o)


Megjelenés: Shopaholic Ties The Knot (2002.)/ A boltkóros férjhez megy (2009. Kelly Kiadó)
Oldalszám: 378
Ára: 2980

2011. május 24., kedd

Stolmár Aladár: Az én Csernobilom

kedd, május 24, 2011 0 Hozzászólás
Idén, április 26-án volt a csernobili katasztrófa 25. évfordulója. Kicsi voltam még, amikor ez a szörnyűség történt, emlékeim nincsenek, de évekkel később nagyon sokszor szóba került a családunkban. A mai napig igazán nem tudhatjuk, hogy Magyarország lakosságát mennyire érintette a katasztrófa. A neten rengeteg szörnyű fényképet lehet találni eltorzult emberekről, rendellenességgel született kisgyerekekről, akik Csernobil hatósugarában éltek, születtek.
Úgy érzem, a mai napig igazán sose tisztázták a történteket, mennek az ujjal mutogatások, de egyszerűen nem értem, hogy ez hogy történhetett meg.
Élénken emlékszem Vujity Tvrtko 11 évvel ezelőtti Napló riportjára, amikor Csernobilban járt. Látom magam előtt a már megrozsdásodott játszóteret, távolban az atomerőművel. Látom a gyorsan elhagyott lakásokban heverő tárgyakat. Belegondolva, hogy mit élhettek át a lakosok, amikor helikopterek jelentek meg az épületek fölött és közölték a hangosbemondóban, hogy azonnal hagyják el a lakásokat, mert probléma adódott az erőműben ... inkább belegondolni sem akarok.
Hogy történhetett meg? Ki a felelős? Miért hagyták, hogy megtörténjen?




"Stolmár Aladár egyike az első magyar atomerőműves mérnököknek. Moszkvai tanulmányai után a Paksi Atomerőmű tervezése során a szovjet partnerekkel közösen ő dolgozta ki az új, a nemzetközi előírásoknak megfelelő atomerőművi biztonsági szabványt a szovjet VVER típusú atomerőművekre. Ehhez kapcsolódott az eleddig még nem publikált meghiúsult kísérlet is, mely a Szovjetunióban épült RBMK (csernobili) típusú atomerőműveknek ezen szabványok szerinti átalakítására irányult. 1985-ben, amikor a Paksi Atomerőművel kapcsolatos bírósági eljárásokat titkossá nyilvánították, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Itt az Energiaügyi Minisztériumban (DOE) aktív szereplője volt annak a tevékenységnek, mely a Szovjetuniót történelme során először rábírta, hogy a nemzetközi közvélemény számára jelentést adjon ki egy belügyéről, a csernobili üzemzavarról. A nagy sikerű angol kiadás után végre magyarul is olvasható a szerző visszaemlékezése az érintett műszaki kérdésekre és a történelmi eseményekre, amelyeknek részese volt."

Igazán magyarázatot vártam a könyvtől, felelősöket. Magának az atomerőműnek a hibáit vezette le a könyv írója, de nem szabad elfelejteni az emberi beavatkozást sem.
Én fizikából, kémiából világ életemben nagyon rossz tanuló voltam, számomra megemészthetetlen tantárgyak. A könyvben is röpködtek az izotópok, neutronok, különböző kémiai elemek, együttes hatásuk, na ezek számomra "kínaiak" voltak. Nem tudtam sem felfogni, sem megemészteni őket, így kénytelen voltam számomra jobban befogadható értelmezések után nézni.
Nézzük csak az atomerőmű hibáit. Hogy történhetett meg a katasztrófa? Stolmár Aladár is levezeti a könyvében, hogy az egyik fő probléma a cirkónium és a vízgőz reakciója, ami robbanást tud előidézni. A másik fő baj, hogy a reaktorok nem voltak megfelelően elzárva a külvilágtól. 3 falnak kellett volna lennie, ebből csak 1 volt, de annak se volt megfelelő a méretezése.
És akkor ott van az emberi kéz is, az emberi beavatkozás. Lényegében 25-én hajnalban megkezdték a hőteljesítmény csökkentését, mondván nincs annyi energiára szüksége a lakosságnak. Aztán jött a parancs, hogy a hétvége miatt mégis csak szükség van rá, ezért megszakították a csökkentést. A lényeg, hogy ez az ingadozás váltotta ki a katasztrófa bekövetkeztét, ha sikerült jól értelmeznem a történteket, de ITT tudtok bővebben is olvasni erről elég részletesen.
De visszatérve a könyvre. 81 oldalas, úgy érzem maximálisan azok fogják tudni megérteni a tartalmát, akik képben is vannak a fizikában, kémiában. Többre számítottam, kevesebbet kaptam a könyvtől. Jobb lett volna, ha laikusnak is értelmezhető és jobban átfogóbb, részletesebben kitérő a katasztrófára, nekem hiányérzetem volt. A 81 oldal üzenete az, amit már fent is írtam, hogy mik voltak a hibák. De ezen kívül emberi mulasztások is történtek, amikre nagyon nem tért ki az író. Olvastam volna a hatásairól is bővebben és nem csak a politika szemszögéből, hanem a lakosságot is érintve.

De visszatérve a katasztrófára újra. Itthon 2 nappal később jelentették be a BBC híre alapján. Kamionosokat küldtek keresztül ezalatt az országban. Sokuk pár éven belül meghalt daganatos megbetegedésben. ...

Megjelenés: Az én Csernobilom- Mi a gond az atomerőművekkel? (2009. Silenos Könyvkiadó)
Oldalszám: 81
Ára: 1986

2011. március 12. ... Japán. ... Fokusima. ... A 8,8-a földrengés után robbanás történt az atomerőműben. ... Én bőgve néztem a híreket amikor bemondták, hogy azok, akik elmentek az atomerőműhöz, hogy csökkentsék, meggátolják a további problémákat, elbúcsúztak végleg indulás előtt a családjaiktól. ...

És íme Tvrtko riportja a 25 éves évforduló alkalmából. Megrázó. ...




forrás:http://www.xhirek.com/index.php?cikk=news/Csernobili_eset.php
http://www.katasztrofak.abbcenter.com/?id=109212&cim=1
http://pokoli.hu/rovat/tvrtkomment/csernobil-25-eve-373527
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernobili_atomkatasztr%C3%B3fa

2011. május 21., szombat

Diana Gabaldon: Outlander- Az idegen

szombat, május 21, 2011 16 Hozzászólás
Ennyire az olvasókat megosztó könyvről rég olvastam már és ezen eléggé meg is döbbentem így utólag.
Az első vélemények pozitívak voltak, sikerült felkelteniük az érdeklődésemet, de valahogy hiányzott az a bizonyos plusz, ami megadta volna a lökést, hogy minél hamarabb el is akarjam olvasni. Aztán a pozitív vélemények után egyre több negatív jelent meg. Unalmas, túl sok benne a szex, stb. Aztán @csenga a molyon létrehozta az eseményt a könyvhöz, cserének köszönhetően sikerült szert tennem rá, a lendületet megadták a negatív vélemények, így amint tudtam, bele is kezdtem a történetbe. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy titeket mi folyásol be jobban: a negatív vagy a pozitív vélemény? Engem a negatív vélemény alkalmanként jobban fel tud csigázni, mint egy pozitív, mint ahogy ez a könyv is mutatja.

Nem is tudom hol kezdjem, de az biztos, hogy nem rövid bejegyzésnek állok most neki. :o) És az is biztos, hogy nem fogok tudni SPOILER mentesen írni, így csak az olvassa tovább a bejegyzést, akit nem zavar, ha spoilert is megosztok vele.

Az 59 éves írónő Outlander Szériája hatalmas sikereket aratott Angliában és Amerikában is. Összesen kb. 19 millió példányban fogytak el a kötetei, amiket 26 országban publikáltak és 23 nyelvre fordították le. Itthon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvasható magyarul az első rész.

908 oldalas, ami bizony elrettentő lehet, ha a történet nem tudja magával ragadni az olvasót.
A negatív véleményektől függetlenül pozitívan álltam neki az olvasásának, már az első oldalakon sikerült egy kellemes hangulatot teremtenie Gabaldonnak. Ennek ellenére bizony be kell vallanom, hogy nagyon lassú a történet. Szinte csak folydogált a cselekmény, több száz oldal telhet el addig, hogy azt mondhassuk: végre történt valami.
Az első 300 oldal nagyon lassan csúszott. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy mindenki azt írta, a 300. oldal környékén átvált a történet valami mássá, pornóssá és bizony vártam, kíváncsi voltam.
Most egy kicsit értetlenkedve is állok a "pornós" jelző előtt, mert én nem így érzem, nem így gondolom. Nyilván mindenkinek más a tűréshatára ezen a téren is, van, akinek a kevés is sok, másnak a sok teljesen átlagos és természetes vagy épp még kevés is. Durva szexjelenetekre készültem, de igazán ilyenek nincsenek benne, jobban mondva van benne ilyen, de nem az van a középpontban (igazán nem is értem miért szőtte bele az írónő). Néha én is éreztem, hogy sok benne a szex, elég lett volna csak 3-4 ilyen jelenet, mert a többediknél már úgy álltam hozzá, hogy aha, már megint szexelnek, na bumm.
Beatrice Small Tiltott örömök c. könyvénél mondtam, hogy na, az pornó. Ahhoz képest az Outlander kismiska. J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatát is sokszor szokták ezzel a jelzővel illetni. Nos, én nagyon szeretem az FTT-t, el kell ismerni, hogy bőven van benne szex, de ha a FTT-hez hasonlítom ezt a könyvet, ahhoz képest is gyengébb, egyáltalán nem pornós, csak sok. Ugyanakkor meg valahogy így lett hiteles a történet, hisz fiatal házasokról van szó, mely fiatal pár nem az ágyban töltené legszívesebben az idejét a kapcsolat elején? ;o)

Ami nekem kimondottan nagyon tetszett az az, hogy felidézte a gyerekkoromat. A történet nagyobb részben az 1743-ban játszódik, amikor az emberek közelebb álltak a természethez, mint a mai elvárosiasodott életformában. Én a gyerekkorom jelentős részét falun töltöttem. Nagyon sok állatunk volt, így egészen kicsinek is teljesen természetes volt számomra, hogy láttam állatokat párzani, láttam a kicsiket megszületni, a későbbekben segítettem a párzási folyamatokban pl. a nyulaknál (nem tudom, hogy manapság ez hogy folyik, régen hőmérőzték őket, hogy tudják mikor jött el a megfelelő időpont, naptárban jelölték a folyamatokat épp úgy, mint ahogy sok babára váró nő is jelzi a peteérését) vagy épp kislovak, kisbusik születésénél. De láttam lovak párzását is, ami higgyétek el, döbbenetes élmény lehet. :o) Erre csak azért tértem ki, mert a történetben ilyen emlékek is kaptak nyúlfarknyi szerepet és előfordulhat, hogy van aki ezekre érzékenyebb.
Ez a könyv ezeket az emlékeket hozta elő belőlem és sikerült elérnie, hogy valahogy magaménak éreztem. Ráadásul Claire 1945-ből csöppen a múltba. Ha róla olvastam, akkor a dédikémet láttam magam előtt, aki ekkor fiatal anyuka volt és rajta keresztül kézzelfoghatóvá vált valahogy a történet.

Szóval 1945-öt írunk, véget ért a II. vgh. Bár a 27 éves Claire és a férje 8 éve házasok, a háború miatt ebből 6 évet külön töltöttek. Igazán nem is összeillőek. Claire ápolónő, Frank pedig a történelem megszállottja és megrögzötten kutatja a családfáját. Skóciában töltik a második nászutukat, amolyan a kellemes összekötve a hasznossal, mert közben Frank nyomoz az egyik őse után.
Aztán egy napon Claire egy ősi, kelta helyen, furcsa hangokat hall egy kőből. A kő magába szippantja, a nő pedig 1743-ban találja magát, a skót klánok korában.
Képzeljétek el magatokat, ahogy 200 évvel ezelőttre csöppentek, mihez kezdenétek? Először Claire se hiszi el, ami történt, de aztán kénytelen beletörődni a történtekbe. Ráadásul az útja kereszteződik a 23 éves Jamie-val és a férje ősével is. ...
Szerelem, harcok, boszorkányüldözés, hűség, intrikák. Igazán fantasztikusnak és élethűnek tartom a korábrázolást.


Úgy érzem, hogy egy történet igazán akkor jó, ha napokig nem tudom kiverni a fejemből az eseményeket. Nem szoktam azonnal nekiállni a bejegyzés megírásának, mindig alszom rá pár napot. Ennek igazából az lenne az értelme, hogy így nem vagyok már annyira a könyv hatása alatt, kritikusabban, jobban átlátom a hibáit is.
Látom az Outlander "bakijait" is:
- Túl lassú, lehet, hogy jobb lett volna csak 400 oldal, de akkor eseménydúsan, pörgősebben.
- Megértem, hogy vannak, akiknek zavaró a sok szex benne, lehet, hogy bőven elég lett volna 3-4 ilyen jelenet is. Ezen a téren igazán a Randall "történetét" nem értem. Ezekre a dolgokra kicsit érzékenyebb vagyok, nem értem, hogy miért szőtte bele az írónő, de ez van. :o)
Mindezek ellenére eltelt már pár nap, de még mindig nem tudok elszakadni a könyvtől. Látom magam előtt a skót földeket, a kiltes férfiakat és izgulok, hogyan fog folytatódni Claire története, nem tudom, hogyan fog visszakerülni a jelenbe.

A szereplők ki így, ki úgy, de a szívemhez nőttek. Claire-t az elejétől kezdve szimpatikusnak találtam. Frank-ben volt valami zavaró számomra. Jamie-ben is van, de mégis szimpatikus. Viszont muszáj egy kicsit kitérnem rá, mielőtt még valaki megjegyzi, hogy azokra a férfiakra bukom, akik verik a nőket. ;o) Igen, volt egy alkalom, amikor Jamie megverte a feleségét. Nem értek egyet az agresszió semmilyen formájával, de ezen egyáltalán nem akadtam fenn. Egy olyan korban játszódik a történet, amikor teljesen elfogadott volt és igazán elvárt is, hogy a férj rendet tegyen otthon, megregulázza a feleségét. Akárhogy is nézzük, igazán Claire is ilyen időből jött. Ha megkérdeznénk a szüleinket, az ő korukban teljesen normálisnak volt tekinthető sajnos, hogy a rosszalkodó gyerekeket elkapta a szülő és nesze neked szíjjal, bottal, seprűvel, ami épp a kezük közelében volt megverte. Az a világ, amiben mi élünk, teljesen más már. Míg 40-50 éve akkor néztek ferde szemmel egy szülőre, ha nem csapott oda a rosszalkodó gyerek fenekére, ma akkor néznek rá megvetően, ha megteszi. Ezen a téren felvilágosultabbak lettünk, eljutottunk odáig, hogy az agresszió nem megoldás, enélkül is el lehet érni, hogy a gyerek megértse, ha rosszat csinált. De az 1700-as években, de még az 1940-esben is, teljesen elfogadott volt, ha a férj odacsapott. Vagyis, ezzel csak hiteles lett a történet. Ami problémásabb lehet, hogyha a férj élvezi a verést, szexuálisan erre izgul fel. Na de ilyen van ma is, miért ne lett volna az 1700-as években is?

Az egyik szívemnek legkedvesebb rész Jamie nővéréhez kötődik, amikor a terhességét írta le. Azt annyira jól meg tudta fogalmazni az írónő és átadni, hogy szinte újra éreztem a kis buborékokat a hasamban, amik Gyerkőc első érezhető mozdulatait jelezték. Aztán azt is éreztem, amikor a vége felé kidugta a tappancsait, a hasam deformálódott, a bőröm pedig csak nyúlt-nyúlt és szinte számítottam arra, hogy most fog elszakadni, tovább nem bírhatja. Ezt a részt nagyon jól át tudta adni Gabaldon.
"Az intenzív fizikai küzdelmek során mindig van egy fordulópont, ahol az ember minden testi erejét és energiáját összeszedve folytatja a küzdelmet, a következményekre való tekintet nélkül, amíg vége nem szakad a harcnak. A nők ezt a gyerekszülés során élik át; a férfiak harc közben.
Aki átlépte ezt a pontot, abból kiszáll minden fájdalomtól vagy sérüléstől való félelem. Az élet ekkor nagyon egyszerűvé válik; az ember megteszi, amit meg akar tenni, vagy a próbálkozás közben meghal, és nem igazán számít, melyikről van szó."

Gellis Duncanről olvastam volna többet, de szerintem a későbbiekben ki fog derülni, hogy ki is volt ő, mi az ő története.
Azt hittem, hogy Claire vissza fog menni a jelenébe, így számomra egy kicsit megdöbbentő volt a maradása. Ugyanakkor visszaolvastam az első oldalakat és nem tudom emlékeztek-e Frank látomására, amikor egy kiltes férfit látott, amint Claire szobájába bámult fel szomorúan. Számomra ez valami fájdalmas és szomorú eseményt sejtetett fel a múltból.

Egy kicsit Gabaldon szakít a "hagyományokkal". Azt megszokhattuk, hogy a női főszereplő szűz, újdonságnak tartom, hogy itt a férfi volt az és a nő a tapasztaltabb.
Mint már írtam, Randall "történetét" nem teljesen értem miért kellett beleszőnie az írónőnek, erről nem olvastam még könyvben, számomra kicsit emészthetetlen és fura volt.

Ha valaki szereti a romantikusabb, időutazásos könyveket, az szerintem ne hagyja ki. Nem pornós, de mint írtam, nyilván ez is mindenkinek mást jelent, én olvastam ennél durvábbat is. :o) Nagyon jól, élethűen ábrázolta az adott kort, a szereplők jellemábrázolása is úgy érzem tökéletes.
Viszont lassú, de mégis magába szippant és egy idő után ráállsz arra, hogy lassan csörgedezik az a patakocska és nem fog annyira zavarni.
Tetszett. Megfogott, elrabolt, magába szippantott. Én nagyon várom a folytatást és remélem, hogy nem kell rá sokat várni. :o)
Amiért az 1 csillagot levontam, az a lassúság miatt van. Tán jobb lett volna, ha 908 oldal helyett csak 408 oldal lett volna, de akkor pörgősebben. :o)

Megjelenés: Outlander (1991.) /Outlander- Az idegen (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 908
Ára: 3499
Az írónő oldala ITT.
Kép forrása ITT.
A skót klánokról ITT írtam.

A borítóhoz pedig csak annyit, hogy a könyv első tulajdonosa nagyon vigyázott rá, de nekem csak lekopott szinte teljesen az aranyozás. :oS

2011. május 20., péntek

Gyereknapi játék

péntek, május 20, 2011
Gyereknap alkalmából játékot hirdetünk közösen a Könyvfalók, Koa-könyvek, és a Mert olvasni jó ... bloggal.

A nyeremény: a helyesen tippelők között a Random segítségével kisorsolunk 1 példányt, Christine Nöstlinger Szép kis család c. gyermek- és ifjúsági regényéből. A könyvről ITT írtam.


A feladat: helyesen tippelni az alábbi 3 kérdésre és a tippeket elküldeni az alábbi e-mail címre:

konyvesem@freemail.hu
május 26. éjfélig.
A tárgyhoz írjátok: Gyereknapi játék


Az e-mailből ne felejtsétek ki a neveteket, nickneveteket sem!
Mindenkinek küldök visszaigazoló e-mailt, hogy beérkezett a tippje, ha 24 órán belül ezt az e-mailt nem kapjátok meg, akkor kérlek jelezzétek!
Az eredményhirdetés május 27-én lesz. A nyertest e-mailben is értesítjük, de itt is közzé tesszük majd a nevét.

A kérdések pedig:
1. Mikor van hivatalosan Gyereknap Magyarországon?
a) május első Vasárnapja
b) május utolsó Vasárnapja
c) június első Vasárnapja

2. Magyarországon mióta ünneplik a Gyereknapot, amit akkor még Gyermek Hétnek hívtak?
a) 1913
b) 1967
c) 1931

3. A Nemzetközi Gyermeknapot általában mikor ünneplik?
a) június 1-jén
b) július 1-jén
c) május 1-jén

Várjuk a helyes tippeket, jó játékot! :o)
Korhatár nélkül lehet játszani, nem csak ifjú olvasóknak. ;o)

Juliette Benzoni: Marianne IV.

péntek, május 20, 2011 0 Hozzászólás
Ha nem olvastad a harmadik részt, SPOILERt találhatsz az alábbi bejegyzésben!

Benzoni főszereplőit könnyű megkedvelni. Így, hogy már 2000 oldalon keresztül követtem eddig nyomon Marianne életét, olyan, mintha egy szappanoperát néznék a TV-ben. És, mint ahogy a sorozatoknál is lenni szokott, a könyvben is megvan a kicsit mélypontnak érzett kötet, számomra ez volt ez eddig.
Igazán nem is értem, hogy az írónő miért vette bele ezeket a történéseket a történetébe, mi a célja volt vele. Valahogy olyan volt, mintha csak azért íródott volna meg, hogy legyen egy kötet, amiben részletesen be lehet mutatni a korai Firenzét, Velencét, Görögországot és egy kis szeletet Törökországból.

A Négy tenger vándora ott ért véget, hogy Napóleon megbízza egy feladattal Marianne-t, ami miatt Törökországba kell utaznia. Útjának az első állomása Észak-Olaszország, ahol megrázó események történnek vele. Egy pillanatig úgy érzi, hogy emiatt elveszíti a szerelmét, majd amikor a sors úgy hozza, hogy mégis mindent helyre tudnának hozni, Marianne nem a férfit választja, hanem a küldetését és emiatt eltávolodnak egymástól.
Marianne élete továbbra is nagyon kalandos, szinte hihetetlennek tartom, hogy mindezek 1 emberrel történnek meg.
Eljut-e Törökországba?
Ha igen hogyan?
Mi történik vele az út során?
Erről szól igazán ez a kötet.


Kicsit úgy érzem, mintha túl lenne bonyolítva a történet. Marianne is nagyon megváltozott. Visszaél a szépségével, ebben a kötetben nem nagyon értettem a tetteit. Nekem túl kihívó volt, kicsit olyan szirénes. Kétszer is úgy éreztem, hogy csalódtam benne, túlságosan is csak magával foglalkozik.
Ami pedig a szerelmét illeti, szintén nagy változások következtek be a jellemében. Az elfojtott agresszió ugyanúgy megvan benne, mint Napóleonban és ez számomra elég kiábrándító volt.

Egyszerűen nem értem, hogy ebben a kötetben történtekből mi fog kikerekedni a következő részekben, mire volt jó ez az 500 oldalas "bevezetés"?
A harmadik részben éreztem úgy, hogy váratlan fordulat következett be, számítottam arra, hogy ebben a részben emiatt minden pozitív lesz, most pedig úgy érzem, mintha a váratlan érzelmi fordulatoknak nem is lett volna jelentősége, mert nem történt előrébb jutás.
És a toszkán titokzatos férj se kapott közvetlenül szerepet ebben a kötetben.
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni az 5. részben, az utolsó előttiben. Meddig fogja csavarni az írónő a történteket?


Megjelenés: Marianne, Toi, Marianne/ Marianne IV.- Válaszúton (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 525
Ára: 2490

2011. május 17., kedd

Az esti mesék

kedd, május 17, 2011 10 Hozzászólás
A mesék fontosságáról nem nagyon kell írnom, remélem, hogy minden szülő örömmel olvas a gyermekének. Az esti mese pedig igazán fontos. A nap lezárása, amikor anya/apa csak a kicsire koncentrál, összebújnak az ágyban vagy épp a szülő a kicsi ágya mellett belekezd az óóóóóriási mesébe. De miért is fontos ez?
Mindegyik mesének megvan a maga tanulsága, ad egy témát, amivel a kicsik köszönhetően a színes képzeletüknek azonosulni tudnak. A mese segítségével megtanulnak megoldani egy bizonyos problémát vagy épp a félelmeikről lehet elbeszélgetni velük, problémákat megoldani ezeken keresztül.
Fontosnak tartom, hogy az a pár perc ne rohanva teljen el, hanem tényleg a kicsire hangolódva. Amikor nem kell rohanni mosogatni, kivasalni. A nap lezárása ez a pillanat, felkészülünk az éjszakára. Összebújunk a gyermekünkkel, vagy ha nem férünk be mellé, akkor átöleljük, megsimogatjuk, próbálunk meghitt körülményeket teremteni és úgy olvasni fel neki az esti mesét. Lehetőséget kell adni neki, hogy a mese után ne azonnal kiviharozzunk a szobájából, hanem bátran kérdezhessen, mesélhessen, mi foglalkoztatja őt.
Szerintem, ha ezeket a pillanatokat megadjuk a gyermekünknek, megnyugszik, lehiggad és sokkal nyugodtabban, boldogabban alszik el, mintha csak gyorsan lezavarnánk ezt az esti szertartást.

Ha már esti mese, akkor nem lehet elsiklani a Hófehérke, Piroska és Farkas és más "rémmesék" fölött. Nyilván, egy idő után elkerülhetetlen, hogy ezekkel a mesékkel is megismerkedjenek a kicsik, de szerintem nem ezekkel kéne kezdeni, hanem a kis kedvesekkel. Jó pár okosságot olvastam, jó dolog-e, ha olvasunk ilyen meséket a kicsiknek. Én úgy érzem, hogy ez korfüggő. Élénken emlékszem rá, hogy én pl. annyira féltem a Jancsi és Juliskától (pedig nem ezzel a mesével szadiztak a szüleim, de elég volt egyszer olvasni nekem), hogy kb. olyan 4 évesen a Vidámparkban bepisiltem a félelemtől amikor a szüleim be akartak vinni a mesehullámvasútba (vagy hogy hívták). Szóval nagyon meg kell gondolni, mennyire tudja helyre tenni magában ezeket a meséket a kicsi.
Az is egyénenként változik, hogy kinél mikor jön el az esti mesés időszak. Van olyan, akinél már másfél évesen, másnak 2-3 évesen vagy még később kezdi el igényelni a gyermeke.

Nálatok mikor volt, amikor már úgy igazán "kikövetelték" a gyermekeitek (vagy ti, ha nincs még gyereketek) az alvás előtti esti mesét és végig is hallgatták?

Nálunk kb. 1-2 hónapja kezdődött, hogy Gyerkőc (kerekítve 2 és fél éves) lefekvés előtt kiválaszt egy mesekönyvet, gyorsan bebújik az ágyába és kezdődik a mesélés. Utána pedig nézegetjük a képeket, próbálom rávenni a beszédre :o), összebújunk egy kicsit és szépen alszik is. Annyira édes, annyira vártam ezeket a pillanatokat! :o)

És milyen kedvenc esti mesés könyveitek vannak?

Nálunk inkább ezek a favoritok, de a fő-fő kedvenc a Bumm-bumm-bumm (Boribon és a 7 lufi). :o)


Okosságok: A mesék szerepe a gyerekek életében, hallgassuk vagy nézzük?
Esti mese gyerekeknek
A mese és a gyermeki gondolkodás
Mondókák, mesék szerepe

2011. május 16., hétfő

Juliette Benzoni: Marianne III.

hétfő, május 16, 2011 2 Hozzászólás
Ha nem olvastad a második részt, SPOILERt találhatsz az alábbi bejegyzésben!

Az ismeretlen toszkánai ott ér véget, hogy Marianne arra kényszerül, gyorsan férjhez menjen a titokzatos férfihoz, akit még "senki" se látott, majd el is meneküljön a birtokról. Párizs felé veszi az irányt, érzéseiben is hatalmas fordulat következik be, rájön, hogy mindig is csak egy valakit szeretett, akit oly sokszor taszított el magától.
A sors úgy hozza, hogy találkozhat a férfival, de igen ám, időközben ő is megnősült, így a szerelmük nem nagyon teljesedhet be.
Ott van a féltékeny feleség, aki nem riad vissza semmitől, Napóleont is féltékenység mardossa, ráadásul bekövetkezik egy tragédia is.
A történet 1811. március 20-án ér véget amikor megszületik a várt trónörökös.


Érdekes volt ez a kötet. Már vártam, hogy Marianne rájöjjön az érzelmeire, de ez hatalmas és váratlan fordulat volt mégis.
A sorozat első része 1809-ben veszi kezdetét, ekkor ugyebár 17 éves Marianne. Így a 3. kötetig olyan másfél-2 év telhetett el, de a fiatal nő teljesen megváltozott. A fiatal, heves, szeleburdi kislányból igazi nőt lett. Aki szenvedélyes, tisztában van azzal, hogy a férfiakra milyen hatást gyakorol.
A titokzatos toszkán férj teljesen kimaradt ebből a kötetből, de gondolom a 4. részben már fel fog tűnni, hisz szerződésük van arról, hogy a fiatal nőnek évente 1X meg kell látogatnia a herceget.
Ami viszont a szerelmeseket illeti, elég reménytelennek érzem a helyzetet, hogy valaha is békességben együtt élhetnek majd.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a könyvet (na jó, legyen 2), az a "váratlan fordulat" lenne és Marianne érzelmeire célzok.


Megjelenés: Jason, quatre mers/ Marianne III.- Négy tenger vándora (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 572
Ára: 2490

2011. május 15., vasárnap

Skót klánok

vasárnap, május 15, 2011 2 Hozzászólás
Hamarosan írni fogok Diana Gabaldon Outlander c. könyvéről és mivel az események többségében 1743-ban játszódnak Skóciában, a klánok idejében, gondoltam egy kicsit felvezetem történelmileg a történetet.
Skócia nem nagyon szerepel a középiskolás történelmi tankönyvekben, max. Stuart Máriánál említik meg egy picikét, így nekem ez a klános időszak teljesen kimaradt. Az egyetlen emlékem ezzel a területtel kapcsolatosan a Hegylakó sorozat, amit ráadásul nagyon nem szerettem.

Ha meghalljátok Skócia nevét, mi jut eszetekbe?
Nekem elsőként a skót viccek, majd utána a kockás szoknyák a férfiakon (amiket amúgy kilt-nek hívnak) és persze a duda. Majd utána a Loch Ness-i szörny, nehogy kimaradjon a felsorolásból. ;o) De ugyanakkor látok magam előtt végtelen zöld földeket, hegyeket is.

Ami pedig Skócia történelmét illeti.
Nagy-Britannia 2. legnagyobb országrésze. A skót királyság 1707-ig független állam volt, de aztán politikai unióba vonták az angol királysággal és így jött létre Nagy-Britannia, de továbbra is külön állam maradt.
A klánok olyanok voltak, mint egy nagy család. Vigyáztak egymásra, ugyanakkor törvénykeztek is egymás között. Minden klánnak más-más mintázatú kiltje volt, ezzel különböztették meg egymást. Szinte folyamatosan háborúban álltak az angolokkal és egymással is.
Lényegében 2 nagy csoportot különböztetünk meg. A felföldieket (a Highlanders) és az alföldieket (a Lowlanders). A felföldiek voltak mindig a magasabb rangúak, az igazi uralkodó klánok.
Nagyon sok klán létezett, sokak nevét Gabaldon felhasználta a könyvében is. Így pl. ismerős lehet Fraser of Lovat, Kennedy, McDonald, MacKenzie, Murray neve többek között.
A XVIII. sz.-ban feloszlatják őket az angolok, Gabaldon könyve szerint véresen eltörlik őket a "föld színéről". Erről magyar információt nagyon nem találtam, majd eltévedtem erre az oldalra, ahol megrázón olvashattam a klánok kiirtásáról.
Röviden összefoglalva, a skótok skót uralkodót szerettek volna Nagy-Britannia trónjára, méghozzá Károly Edward herceg személyében. A klánok felsorakoztak az angolokkal szemben, véres csata vette kezdetét. Az idő telt, a francia és az angol jakobita segítség nem érkezett meg, a klánok tagjai fogyatkoztak, végül az angolok elsöpörték őket. Akik nem haltak meg a csatában, azokat megkeresték, üldözőbe vették és akkor végeztek velük. Több ezer skót vesztette életét, a klánokat eltörölték a föld felszínéről és ezzel egy korszak lezárult. Ez 1746. áprilisában volt, 3 évvel később, mint ahogy Gabaldon története játszódik. Igazán döbbenetes volt ezt olvasni, miután befejeztem a regényt, mert magába szippantott, szinte láttam magamat a skót vidéken a klánok idejében. ...



forrás: wikipédia
http://home.mit.bme.hu/~meszaros/fun/SA/sa1_6.htm
http://www.skocia.hu/?module=wholearticle&art_id=1314

2011. május 13., péntek

Aranykönyv 2010.

péntek, május 13, 2011 4 Hozzászólás
A tavalyi után idén is megrendezte a Libri az Aranykönyv szavazást. A bólogatások és az értetlen fejvakargatások idén se maradhattak el.

Szórakoztató irodalom
Bár sem a magyar, sem a külföldi irodalomnál szereplő első helyezetteket nem olvastam, de valahogy éreztem, hogy ezek fogják elvinni a pálmát. Frei Tamás könyvét nagyon dicsérik, Ken Folett sikerére is számítani lehetett A katedrális sikere után.
A második és harmadik helyezettet egy-egy Fejős Éva könyv nyerte el. Amit valahol furcsának tartok, hisz szinte csak negatív véleményekbe botlok a könyvei tekintetében, ugyanakkor meg az egyik legolvasottabb mai írónőnek tartják sokan, így ugyanakkor számítani lehetett arra, hogy egy könyve biztos fent lesz a 10-es listán.
Ami viszont Lőrincz L. Lászlót illeti, bár nagyon szeretem a regényeit, de azért bevallom megdöbbentem, hogy 3 könyve is felkerült.
A külföldihez nagyon hozzászólni nem tudok, mert csak a Hamuvárost, Pocsék karmát és az Eat, Pray, Love-ot olvastam, mind a három tetszett. De a Hamuvárosnak nem inkább az ifjúsági irodalomnál lenne a helye? ;o)

Szépirodalom
Annyira cikinek érzem, de a 20 könyv közül csak 1-et olvastam és az sem a magyarok közül volt. :oS Bár arra már rájöttem, hogy elég kevés mai hazai irodalmat olvasok.
Ami viszont megdöbbentett, az 2 regény besorolása ide. Nem olvastam a Gyémántfiút és nem is tervezem, de ahogy olvastam mások véleményét róla, szerintem nem a szépirodalomhoz tartozna. És ugyanez vonatkozik a 13 okom volt ...-ra is. Szerintem az is inkább ifjúsági irodalom.

Ismeretterjesztő irodalom

Ebben a kategóriában nagyon nem vagyok képben, de Ranschburg Jenő könyvére nagyon kíváncsi vagyok.


Gyermekirodalom
Ez kiegészítve az ifjúsági irodalommal történt a szavazás. Nekem a magyarok közül hiányzik Bartos Erika valamelyik kötete pl.
Ami a külföldi irodalmat illeti, számítani lehetett a Hajnalhasadás győzelmére. Meg Cabot 8. helyezetének kimondottan örülök, bár a lagzis Locsifecsit még nem olvastam, de az előző 2 része is nagyon tetszett. :o)


Gasztronómiához megint nem tudok hozzászólni, nem nagyon szoktam szakácskönyveket bújni, inkább a neten keresek új recepteket, ill. minden hónapban megveszem a Nők Lapja Konyhát, nagyon szeretem ezt a főzős újságot. :o)


Klasszikusok

Érdekes. A tavalyihoz képest csak az Indul a bakterház maradt meg a magyaroknál. A külföldi mezőnyben tavaly a 6. helyen végzett az Üvöltő szelek, idén megnyerte. Tavaly a Büszkeség és balítélet nyert, idén a 6. helyre csúszott vissza, helyet cserélt az Üvöltő szelekkel. Az Egy gésa emlékirata tavaly a 2. helyen volt, idén a 4. helyre került, de legalább szerepel a listán. Több megegyezés nincs.
És tavaly a Vuk a gyermekirodalomnál vitte el a pálmát.

A tavalyi eredményekről ITT írtam.