Follow Us @nikikonyvesem

2012. augusztus 10., péntek

Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

Eredeti címe: The Pemberley Chronicles 
(2008.)
Itthon kiadta: I.P.C. Könyvek (2010.)
Oldalszám: 451
Ára: 2999
Forrás: könyvtár

Pemberley- krónikák #1


Bár Hát-tal nem kezdünk mondatot, de csak tátogok itt, mint a partra vetett hal, mert írni kéne valamit erről a könyvről -ha már ezt ajánlottátok a legtöbben a nyaraláshoz-, csak hogy nem tudok mit.
Az első gondolatom amikor befejeztem a könyvet az volt, hogy olvastam már sok unalmas történetet, de ez azért benne van az első 10-ben, az tuti.
A második meg az, hogy könyörgöm, az írónőnek senki nem szólt, hogy nem bűn párbeszéddel feldobni a szöveget? Arról nem is szólva, hogy figyelmeztethették volna, hogy be lehet aludni rajta.
Nagyon unalmas, nagyon vontatott volt, egyáltalán nem nagyszerű folytatása a Büszkeség és balítéletnek, ahogy a borítón ez olvasható és csalódott vagyok. Pedig reménykedtem abban, hogy én majd azok táborába tartozom, akik elismerően nyilatkoznak a Pemberley-krónikákról, de ez sajnos nem így lesz.

A történet hátteréről annyit, hogy az írónő nagy rajongója a Büszkeség és balítéletnek, sokszor eljátszott gondolatban azzal, ő hogyan folytatta volna a szereplők életének megírását, aztán egyszer neki is állt papírra vetni. Annyira belelendült, hogy végül egy teljes sorozatot hozott létre, ami jelenleg 10 kötetből áll. A Pemberley-krónikák sorozat nyitókötete lenne ez a könyv.

Cselekmény szempontjából Collins ott vette fel a szálat, hogy megtörtént az esküvő, mindenki rettentő boldog és a két pár nászútra indul. Aztán ahogy lennie kell, jönnek a hétköznapok, születések, halálozások, telnek-múlnak az évek, stb.
A bökkenő az, hogy sajnos most nem direkt foglaltam össze nektek ebben a pár sorban a tartalmat, hogy nehogy lelőjek bármi poént, hanem egyszerűen ennyi a lényege és slussz-passz. Igazából az unalmas hétköznapokról olvashatunk, csillogó-villogó romantikával és ennyi. Ha bealszol rajta, én figyelmeztettelek!

Nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet. Austen bájosan, gördülékenyen, hangulatosan írta meg, ami nyilván abból is fakad, hogy abban a korban máshogy nem is tudta volna. De a XXI. században Rebecca Ann Collinsnak művi lett a hangulatkeltése. Nem sikerült neki felelevenítenie a szereplőket, olyanok lettek, mint valami arctalan, mozgó gépek. Folyamatosan a BBC-s sorozat szereplőit láttam maga előtt, adtam a szájukba a mondatokat, de valahogy nem volt az igazi, igazán elképzelhetetlen volt az egész. Dobálódzott az érzelmekkel, de egyszerűen nem találtam őket sehol.
"Darcy kezdte felismerni, hogy egyre jobban és jobban élvezi azt a könnyedséget és humort, amivel Lizzy folyamatosan gazdagította közös életüket."
Na de hol volt ezt a könnyedség és humor? Sehol. Példa rá? Sehol. Könyörgöm, egy humoros megjegyzést se olvastam, csak azt, hogy Lizzy humoros volt!
Austennek sikerült a romantikát finoman beleszőnie a történetbe, úgy, hogy csak egy-egy odavetett pillantás, megjegyzés megrebegtette romantikus szívemet. Collins ide-oda szó szerint hozzávágja az olvasóhoz a romantikus érzelmeket, de olyan tündi-bündin, hogy borsódzott a hátam ettől a túl nagy szerelemtől. Szinte folyamatosan cuki, művi mondatokba botlottam bele. Elizabeth és Darcy ill. Jane és Bingley a megtestesült tökéletes házaspár. Persze, persze, én is ilyennek képzeltem el őket, de néha olyan jó lett volna egy falhoz vágott tányér, szenvedély, vita, nem pedig langyos lábvíz. Pedig én tényleg pozitívan álltam neki. :o(

Hiányoltam a párbeszédeket, hiányoltam az igazi érzelmeket és hiányoltam azt a szenvedélyt, ami azért megvolt Austennél. Igen, úgy is lehet szenvedélyes egy könyv, hogy nincs benne ágyjelenet.
Művi lett a folytatása. Magával a szöveggel, a megfogalmazással nincs bajom, csak az unalmas cselekménnyel. Kiábrándító, hiányérzetem van és sajnálom szegény Büszkeség és balítéletet.
Az egyetlen jó dolog, amit fel tudok hozni, az a borító, mert nagyon szép lett.

Tavaly megjelent a sorozat másik része is magyarul, Pemberley asszonyai címmel. A borító újra gyönyörű, a fülszöveg megint talált, de nagyon félek az újabb csalódástól.
"Minden idők egyik legsikeresebb regényének, Jane Austen BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET-ének főhősei élik tovább életüket e bájos és szellemesen megírt történet lapjain. Öt fiatal nő - az Elizabeth Bennetet és Mr. Darcyt követő új generáció - élete bontakozik ki a kötet lapjain, némelyikük még Jane Austen, mások viszont már Miss Collins képzeletéből léptek elő. Az izgalmas történések egy mozgalmas időszakba ágyazódnak: az ipari forradalom utáni időszak érájából kiindulva egészen a viktoriánus kor kezdetéig.Ezek az asszonyok más Jane Austen-hősnőkhöz hasonlóan mind erős, független egyéniségek, kiknek történetét az egymáshoz és a Pemberley-hez fűződő viszony köti össze. A központi téma természetesen továbbra is a szerelem, barátság, házasság és a kötelességtudat, valamint mindezek mellett a kor legnagyobb politikai és szociális kihívásai."
____________________________________________

Pemberley-krónikák | Pemberley asszonyai | és további 8 kötet, amik magyarul még nem jelentek meg

Kinek ajánlom a figyelmébe?: annak, aki szereti a Büszkeség és balítéletet, kíváncsi arra, hogyan folytathatta egy kortárs írónő a szereplők életének alakulását és bírja a vontatott, kevés párbeszéddel ellátott, csillogóan szerelmetes történeteket.

Nincsenek megjegyzések: