2013. október 21., hétfő

Sarah J. Maas: Az üvegtrón

"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
"

Throne of Glass #1

A külföldi blogkon már belebotlottam ebbe a könyvbe még azelőtt, hogy kiderült volna, itthon is meg fog jelenni. Elolvastam pár bejegyzést róla, egyáltalán nem voltak negatívak, de még se éreztem, hogy hatalmas lázat okozna az olvasóknak, hogy a kezeiket tördelve várnák a második részt. Inkább úgy vettem le a sorokból, hogy jó kis olvasmány volt, elment, de semmi extra. És olvasva a történetet, én is így érzem.

Amikor megláttam a hazai borítót, először le se esett, hogy a Throne of Glass ugyanaz a Throne of Glass, mint amiről már olvastam külföldi oldalakon, mert előttem mindig ez a másik borító szerepelt. Valahogy az finomabb volt, tán érezhetően romantikusabb beütéssel is, és akkor itt van a fenti, amivel nálunk megjelent. Ez pedig nyers, harcias, egy csepp romantikát se érzek benne. Mintha a két véglet lenne a két borító, és őszintén szólva nem nyerte el a tetszésemet a "miénk". Viszont befejezve a történetet rájöttem, hogy mégis csak ez illik jobban hozzá. Ugyanis a történet csupa harc, erő, romantika csak épp hogy fellelhető benne, egyáltalán nincs a középpontban.

A fülszöveghez nem tennék hozzá semmit, nagyon jól össze van foglalva a történet lényege, de térjünk ki akkor a könyvre.
Celaena a történet központi figurája, és úgy érzem, mintha a karaktere nem lenne lecsiszolva. Folyamatosan zavarba ejtett a benne rejlő kettősség. Az egyik percben a hírhedt orgyilkosról olvastam, a másik percben pedig egy 18 éves lányról, aki imád bálokba járni és csini ruhákban flangálni. Ez valahogy nem illett egy rettegett gyilkoshoz, aki képes bárkit elintézni pár perc alatt. Nem tudtam eldönteni, hogy most egy bohókás tini lányról olvasok, vagy pedig egy vad, erős, felnőtt nőről. Úgy érzem, hogy nem szabadott volna az írónőnek ilyen kettősséget belevinni a karakterébe. Calaena-nak erősnek kéne lennie mindvégig, nem pedig néha átalakulnia "plázacicává".
A másik ami zavart, az a szerelmi háromszög. Annyira egyértelműen nem szerepel igazából a történetben, de érezni lehet, hogy a lányért épp úgy odáig van a koronaherceg, mint a testőrkapitány. Én mindvégig a kapitánynak szorítottam, vágytam legalább egy pici romantikára a történetben, de hát igen. ... Aztán persze a történet végén kiderül, hogy a lány dönt-e a pasik kérdésében, avagy sem.
Magát a történetet se tudtam néhol hová tenni. A legelején totál olyan érzésem volt, hogy itt majd amolyan Az Éhezők Viadala lesz, aztán egyre jobban éreztem a Trónok harca beütést, végül eljutottam odáig, hogy igazán sem ez, sem az, valami más, de mégis ismerős elemek fedezhetőek fel benne. Egyáltalán nem bonyolult a történet, teljesen kiszámítható, még a titok lényege is elég hamar lelőhető. Izgalmas, de nem fordulatos, és épp emiatt néha ellaposodott.

Többnyire az én szemszögemből, abból lehet leszűrni, hogy egy könyv mennyire tetszett, hogy milyen gyorsan olvastam el. Ugyanis ha igazán tetszik valami, akkor este nekiesek és képes vagyok addig olvasni, amíg el nem alszom felette, és így akár 1-2-3 nap alatt végezni vele. Az üvegtrónon viszont, majdnem 2 hetet ültem. Annak ellenére, hogy nem volt rossz, mégis lassan haladtam vele. Mivel kiszámítható volt, nem okozott izgalmat, hogy juj, vajon mivel fog folytatódni, mert sejteni lehetett. Amikor viszont folytattam és sikerült ráhangolódnom, akkor olvastatta magát rendesen. Csak aztán lefeküdtem aludni és vagy jött a vágy a folytatáshoz másnap, vagy nem.

Összességében, kellemes olvasmány. Kiszámítható, de mégis izgalmas, valamilyen szinten. Harcos, ifis, az érzelmek háttérbe szorulnak, van benne titok, rejtély, egy leheletnyi szerelem, szóval olyan fiatalos regény.
Ajánlom-e elolvasásra? Igen. Mert bár nem kapott el a láz, nem faltam be pár nap alatt, mégis van benne valami, ami miatt kíváncsi vagyok a folytatásra. Ez pedig 2 hét ide vagy oda, jelent valamit a történetre nézve.
___________________
Eredeti címe: Throne of Glass (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 544
Sorozat: Throne of Glass #1
Ára: 2999
Forrás: kiadó
Értékelésem:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése