Follow Us @nikikonyvesem

2017. december 6., szerda

Jodi Taylor: Egyik ​átkozott dolog a másik után

Eredeti címe: Just One Damned 
Thing After Another (2013.)
Kiadta: Metropolis Media (2017.)
Oldalszám: 384
Forrás: kiadó
Értékelésem:

St. Mary krónikák #1

Amint elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét tudtam, hogy nekem egyszerűen ezt a könyvet olvasnom KELL. Egy titokzatos tudományos tevékenység, mely során az emberek visszarepülnek a múltba, hogy aztán amikor visszatérnek a jelenbe beszámolhassanak arról, hogy miket tapasztaltak? Annak, aki imádja a történelmet és elkacérkodott már az időutazással, az Egyik ​átkozott dolog a másik után kihagyhatatlan olvasmány, higgyétek el!

Jodi Taylor nagyon termékeny szerző, ugyanis a széria első kötete 2013-ban jelent meg, 2018 áprilisában pedig a 9. (!) fog, de ezeken kívül 10  rövid kis töltelék novellát is írt hozzá.
De nézzük akkor, hogy miről szól az Egyik ​átkozott dolog a másik után.

A történet főszereplője Madeleine Maxwell (Max), akinek nem egyszerű gyermekkora volt, de képes volt a kitörésre. Lediplomázott, megszerezte a doktorátusát és ő lett Dr. Maxwell, az ókori történelem tudora.
Egy napon levelet kap a volt iskolája igazgatónőjétől, melyben felhívja a figyelmét egy állásajánlatra. Max megjelenik a St. Mary Történettudományi Kutatóintézetben, ahol szinte azonnal szembesül még a meghallgatása előtt azzal, hogy ott valami nagyon különleges dolog folyik.
Ez a különleges dolog pedig nem más, mint az időutazás.

"-Hát igen - jegyezte meg rezignáltan.- Mutasson nekem egy gőzölgő teás csészét, és én bebizonyítom, hogy minimum két múltjáró kapaszkodik a fülébe."

Ha megjelenik előttetek az a szó, hogy "időutazás", akkor melyik film jut azonnal az eszetekbe? Nekem a Vissza a jövőbe! És egyből beugrik az is, amikor Dr. Emmett L. Brown magyarázza Marty-nak az időutazással járó problémákat. Hisz ha visszamegyünk a múltba, akaratlanul is megváltoztathatjuk a jelent és az visszavonhatatlan. Ezzel a St. Mary Történettudományi Kutatóintézet munkatársai is tisztában vannak, így a múltjárók csak azzal a tudattal mehetnek vissza a múltba, hogy ott nem avatkoznak bele semmibe, nem hagynak nyomot és nem is hoznak vissza a jelenbe magukkal semmit. Egyszerűen csak megfigyelőként vesznek részt bizonyos történelmi eseményekben, hogy hazatérve elmesélhessék, mit is tapasztaltak. 
Max, akinek nincs senkije, rajong a történelemért és a rejtélyekért, na meg a kihívásoktól se riad vissza, azonnal aláírja a titoktartási szerződést és elfogadja a munkát. Ezzel pedig kezdetét veszi az ő és még pár újonc kiképzése. Arra viszont nem lehet felkészülni, ami az első ugrásaikor várni fogja.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nagyon súlyos történethez van szerencsém. Oda kellett figyelnem, koncentrálnom kellett, hogy ne vesszek el a szereplők tengerében és az eseményekben. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a könyv legelején -mint a drámák esetében-, fel vannak sorolva a szereplők. Ugyanis az elején többször vissza kellett lapoznom, hogy pl. ki is Foster, mert nem tudtam még beazonosítani a majdnem 30 rendszeres szereplő között.
Igen, Jodi Taylor rengeteg szereplőt vonultatott fel. Vannak köztük intrikusok, gyengék, árulók, igazi harcosok és természetesen szerelmek is szövődnek egyesek között.

Olvasmányos  és izgalmas történet az Egyik ​átkozott dolog a másik után. Amikor Max visszautazott a múltba egyszerre éreztem a kellemes borzongást amiatt, hogy mit fog tapasztalni, ugyanakkor izgultam is, nehogy valamit elszúrjon, mert amerre ez a nő jár, ott valami katasztrófa mindig történik. Belegondolva, hogy milyen lenne visszaröppenni az időben, mondjuk akkor, amikor da Vinci megfesti a Monsa Lisat (annyi rejtély van még a mai napig a festmény körül, de ha ott lehetnénk, akkor kiderülhetne az igazság) vagy tegyük fel, hogy ott lehetnénk, amikor lelövik Ferenc Ferdinándot és megakadályozzuk a merényletet, akkor is kitört volna az első világháború? (Tudom-tudom, a legfontosabb szabály: tilos beleavatkozni a múlt történéseibe, de attól még elgondolkodni lehet róla.) Vagy ha visszamehetnénk a Titanic katasztrófájának napjára és nem engednénk, hogy félvállról vegyék a jéghegyekkel kapcsolatos híreket. Mennyi embert menthetnénk meg! Tudom-tudom beavatkozás, hagyjuk is az egészet! Maradjunk csak szemlélők. Láthatnánk mondjuk, ahogy megépítik a piramisokat. Találkozhatnánk esetleg Kleopátrával (tényleg olyan szép nő volt?). Vagy mondjuk Napóleonnal. Vagy ... vagy .... mennyi lehetőség, ugye?

Max érdekes karakter, aki még szerintem a múltjáról sok titkot őrizget.
Tetszett, hogy egy kis romantikus szál is beleszövésre került vele kapcsolatban, erre nem nagyon lehetett számítani, amikor nekikezdtem az olvasásnak. Igaz, amikor az írónő kicsit ... hogy is fogalmazzak, erotikusra váltott, az fura volt, de lehet, hogy ennyi erotika kellett is bele. Nem rontotta az olvasás élményét és nem sikerült hosszadalmasra. Inkább csak azt akarta sugallni, hogy Max nő, aki megtalálta a társát, izzik köztük a levegő.

Fordulatokból is volt jó pár, aztán persze eljutunk a csattanóhoz. Direkt igyekszem itt homályosan fogalmazni, mert semmiképp se szeretném lelőni a történet legnagyobb "poénját".
Nagyon kíváncsi vagyok a széria második kötetére, remélem, hogy a kiadó folytatni fogja a hazai kiadásokat. Ti pedig olvassátok el az első részt, nem fogtok csalódni!

"[...]A te agyad nem durrant el, Főnök?
- Az agyam? Az nem."

Az egész elmélet, ami a történet legvégén kerül igazán kidolgozásra nagyon elgondolkodtató és átírhatja az időutazással kapcsolatos véleményeket. Mert károkozás nélkül hatalmas lehetőségek is vannak benne.

A kiadó az Instagramon nyereményjátékot indított, ne hagyjátok ki a lehetőséget! Fényképezzetek, játszatok, nyerjetek! 😉

Nincsenek megjegyzések: