2018. március 2., péntek

A postás mindig kétszer csenget (48.)

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb


Mivel a nálam levő könyvtári könyveket a maximálisan megengedett háromszor hosszabbítottam, így kénytelen voltam visszavinni őket. A tizenketteket végül nem olvastam el. És természetesen ha már ott voltam, nem tudtam üres kézzel hazajönni. 😋 A szolgálólány meséjét és a Pataki Emma naplóját kölcsönöztem ki. Az előbbinek az olvasását már befejeztem és örülök annak, hogy ez lett az egyik választott könyvem. A naplóval még sehogy se állok.

Recenzió keretében jutottam hozzá A csecsemőkor nagy kérdéseihez. Imádom Jo Frostot, most se csalódtam benne. A könyvről ITT már írtam is. 

A többi négy könyv saját szerzemény.
Az Edenbrooke örököse amolyan kihagyhatatlan történet volt számomra, hisz már az Edenbrooke is nagyon tetszett. Nagyon vártam a hazai megjelenését, bár nem kicsit megdöbbentem amikor megtudtam, hogy ilyen rövidke a történet.
Az üzenet A könyvtolvaj miatt került hozzám. Igazából rákerült a megjelenésekor a Kívánságlistámra, de attól függetlenül nem az a fajta kötet volt, amiért összetörtem volna magamat. Végül úgy alakult, hogy a tervezettnél jóval hamarabb sikerült megszereznem.
A Nász és tébolyt nagyon magyaráznom sem kell, gondolom. Bár még csak a sorozat harmadik részének az olvasásánál tartok, de ettől függetlenül szeretném a maradék két kötetet is természetesen elolvasni a közeljövőben. 
Mostanában nagyon odáig vagyok az időutazásos történetekért, így vetettem szemet Az idő vándoraira. Bízom abban, hogy nem fogok csalódni a könyvben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése