Kiadta: TESSLOFF ÉS BABILON
Oldalszám: 24
Ajánlott korosztály: 2 év +

Miről szól?

A tévéből már ismert kisfiú, Caillou (ejtsd: Káju) egy világszerte rendkívül népszerű könyvsorozat főszereplője. Az alkotók célja minden könyv esetében, hogy a kisgyerek önálló személyisége fejlődjön, miközben arról tanul, hogy hogyan élhet harmóniában az őt körülvevő világgal. Caillou egy okos kisgyerek, így a kicsik könnyen tudnak azonosulni vele, közel érzik magukhoz, és ennek révén magukat látják minden Caillou történetben. Caillou anyától egy bilit kap. Ő már nagyfiú, nem hord többé pelenkát. Caillou örül, mert így sokkal jobban érzi magát. De mi lesz, ha pisilnie vagy kakilnia kell? 2 éves kortól ajánljuk!

Hogy tetszett?

Csak a kíváncsiság miatt emeltem le a könyvtár egyik polcáról ezt a könyvecskét. Olvastam már szörnyű bilis könyveket, kíváncsi lettem arra, hogy a szerző hogyan oldotta meg a szobatisztaság témakörét.
Nos, egy napon Caillou kap egy bilit. Természetesen először nem tudja, hogy mit kell kezdeni vele, a fejére teszi, stb., de aztán az anyukája rávezeti, hogy mire is szolgál. A kisfiú próbálkozik, majd sikerrel jár és természetesen hatalmas lesz az öröm.
Aranyos kis könyvecskének tartom a 2 éves korosztálynak. Nem bugyuta, összezavaró. Egyszerű, világos, tudom a szülők figyelmébe ajánlani.

Eredeti címe: The Final Chapter (1995.)
Kiadta: I.P.C. (2016.)
Oldalszám: 384
Forrás: saját
Értékelésem: 3

Miről szól?

"1991 ​júliusában kilenc csontvázat emeltek ki egy sekély tömegsírból Szibériában, Jekatyerinburg közelében, alig néhány mérföldnyire az elhíresült pincehelyiségtől, ahol az utolsó cárt és a családját hetvenhárom évvel korábban meggyilkolták. De vajon a Romanovok maradványai kerültek elő? És ha igen, hol vannak a két legfiatalabb csontjai, akiket feltehetően a család többi tagjával együtt kivégeztek? Lehetséges, hogy Anna Anderson, aki több mint hatvan éven át szerepelt az újságokban, akinek az élete és személye könyvek és filmek témájául szolgált, valójában Anasztázia nagyhercegnő volt? A Romanovok mindezen kérdésekre választ kínál, izgalmas részletességgel írva le az igazság feltárására tett drámai erőfeszítéseket.
A Pulitzer-díjas szerző élethű leírást ad a korabeli szereplőkről, ismerteti a kirobbanó tudományos vitát az orosz szakértők és amerikai kollégáik között, akiknek a vizsgálati eredményei – csakúgy mint Oroszország, Amerika és Nagy-Britannia DNS-specialistáié – kellettek ahhoz, hogy megoldódjon a huszadik század egyik legnagyobb rejtélye."


Hogy tetszett?

Már tizenéves korom óta nagyon érdekel a Romanovok története, így kihagyhatatlanná vált számomra ez a könyv is. Bevallom, hogy teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam. Hogy örülök-e ennek? Igazán nem is tudom.

Mire számítottam? Történelmi regényre. 
Mit kaptam? Dokumentumregényt.
Miért nem örülök annak, amit végül kaptam? Természetesen azért, mert más műfajra számítottam. Dokumentumregény lévén A Romanovok elég részletes, de száraz. 
És miért örülök mégis annak, amit kaptam? Pont a részletessége miatt. A szerző nagyon jól végigveszi az ilyen-olyan kutatások eredményeit, hozzáfűzi a véleményét. Érdekes volt, de túl hosszú és túl száraz. Ettől függetlenül ajánlom azok figyelmébe, akiket érdekel hogyan és miért végezték ki az utolsó orosz cárt és a családját. De azt tartsa szem előtt, hogy dokumentumregényről van szó.

Kiadja: Libri
Várható megjelenése: 2017.09.01.

Miről szól?

Gyerekként szerettek egymásba. Ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepszenek a kapcsolatukra? Szerelmi történet. Szeretik egymást, de nem szeretik önmagukat. Történet életről és halálról, szerelemről és megszegett ígéretekről.

Miért?

Igaz, hogy eddig csak a Lebegést olvastam az írónőtől, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a harmadik magyarul is megjelenő történetére.

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Hány könyved van összesen?"
(Scheibelhoffer Eszter )

Őszintén szólva nem tudom. :o) Olyan 2-300-ra saccolnám őket, aztán ki tudja.
Nem nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy birtokoljak egy adott könyvet, így nálam a polcon jönnek és mennek. Ha valamit elolvastam és különösebb nyomot nem hagyott bennem, akkor eladom, elcserélem. Nem gyűjtöm a könyveket. Ettől függetlenül álmom, hogy egyszer legyen egy kis könyvtárszobám. :oP
Alan Christoffersen nem épp életének a legjobb időszakában van. Mintegy hat hét alatt elveszíti a munkáját, a kocsiját, a házát és meghal a felesége. Belegondolni se akarok abba, hogy is tudna egy ember ennyi veszteséget ilyen rövid idő alatt „betermelve” feldolgozni. Egy is bőven elég, nem hogy ennyi! Sokan nyilván depressziósak lennének és magukba zárkóznának, hogy úgy nyalogassák a sebeiket. Sokan biztos viszonylag gyorsan tovább lépnének, hisz ezt kell tenniük. Olyanok is biztos lennének, akik egyszerűen ezt a sok tragédiát nem tudnák feldolgozni és eldobnák maguktól az életüket. És biztos olyanok is lennének, akik más szemszögből látnák az egészet és más megoldást találnának a felejtésre.
Alan ugyanis úgy dönt, hogy sétálni megy. De nem ám a következő boltig vagy a városka széléig és vissza, hanem Washington államból elsétál Floridába. Ha valaki megnézi a két pontot egy térképen, akkor láthatja, hogy az USA két ellentétes széléről indul és érkezik. Keresztülsétál az Egyesült Államokon lényegében, több mint 3000 mérföldet tesz meg így. Ez több mint 4800 km-nek felel meg. Vagyis kb. akkora távolság, mintha Magyarországról GYALOG elindulnánk az Északi-sarkra. Döbbenetes távolság.
És nyilván, miről tudna szólni egy olyan történet, aminek már a címe is röviden csak annyi, amit a főszereplő férfi tesz: The Walk. Nyilván Alan sok emberrel megismerkedik az útja során, sok élmény éri, sok újdonsággal megismerkedik, legyen az akár étel vagy bármi. A The Walk erről szól. Az Alan által megismert emberekről, új ízekről, új tapasztalatokról. És miközben sétál, gyógyulni kezd a sebe.
Furcsa dolog ez az egész. Kicsit nekem olyan volt, mint egyfajta zarándoklat és egyből az El Camino jutott eszembe. Egyszerre nem értem azokat az embereket, akik kiteszik magukat ennek a hatalmas útnak magányosan, ugyanakkor tisztelem őket és érzem a spiritualitást mögötte. A vágyat a megtisztulásra, a felejtésre, a megbocsátásra, a tovább lépésre vagy csak az áldozatra. Alan útja a maga El Caminoja.

Összességében a The Walk nem egy izgalmas történet. Sőt, igazából olvasmányosnak se mondanám, mert elég kis lagymatag. DE! Mégis van benne valami, ami miatt az olvasó kitart a férfi mellett, vele van az útja során. Ott akar lenni mellette.
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Saját szerzemény a Miss Bridgerton miatt, 7. cella és A napfény gyermekei. Ezek közül az első kettőt már olvastam, a harmadik még várat magára. Nem bántam meg a beszerzésüket, bár a 7. cella eléggé csak amolyan elment kategória volt. Quinnben viszont egyáltalán nem csalódtam, remélem A napfény gyermekeiben se fogok.

A Happy Family recenziós példány. Safiernek több könyvét is olvastam már, ezek alapján egy nagyon humoros történetre számítok. Jelenleg még nagyon az elején tartok az olvasásával, de szerintem a megérzéseim jók lesznek ezzel a történettel kapcsolatban is: humoros lesz.

Könyvtárból vándorolt hozzám a Sissi és A papírmágus. Az elsőt még nem olvastam, a másodikért meg különösebben nem voltam oda.
Forrás
Fura belegondolni, hogy a nyár utolsó hónapjában vagyunk már. Lassan véget ér a nyári szünet és a Nagynak elkezdődik az iskola, pedig még csak most volt az évzárója!
Gyorsan elröppent ez a 3 hónap és nem szólt másról a június és a július, mint a Kicsi várásáról, a felkészülésről a nagy napra, a kánikula átvészeléséről nagy pocakkal, majd a vajon mikor fog elindulni kérdésekről. Aztán ahogy lennie kellett és számítottunk is rá, július egyik utolsó napján eljött a mi időnk és a Kicsi úgy döntött, hogy elég időt töltött pocakban, ideje lesz kintről is megszemlélnie ezt a Világot. :) Most pedig itt alszik mellettem az ágyon.

3 gondolat, ami júliusban történt velem

  1. Megszületett a Kicsi, két gyerekes anyuka lettem.
  2. A blogot igyekszem visszahozni a "hulla állapotából", így még pocakosan kicsit előre "dolgoztam", időzítettem a bejegyzéseket, hogyha a Kicsi mellett nem lenne rá időm, akkor is újra rendszeres bejegyzésekkel tudjak jönni.
  3. Újra megbizonyosodtam arról, hogy az életben sokszor lehet olyan pillanat amikor azt mondjuk, hogy nem bírjuk tovább, de közben mégis meg tudjuk csinálni.

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

A hónapban 7 könyv olvasását fejeztem be, melyek közül ez a 3 tetszett a legjobban:
Julia Quinn: Miss Bridgerton miatt
Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok!
Juliet Grey: Királyné lettem

Blogélet a hónapban

7 könyves bejegyzéssel jelentkeztem az oldalon, melyek közül 1 volt gyermekirodalom. A legtöbbet olvasott bejegyzések (ugyanannyian kattintottatok rá) ezek közül Marie F. Mongan: Szülés, ​ahol én irányítok! és Helen Fielding: Bridget ​Jones babát vár volt.
A hónap legolvasottabb bejegyzése még a 2011-ben írt Jo Frost: Szuperdada- Hogyan hozzuk ki a legjobbat a gyermekeinkből? bejegyzésem lett.
Forgalom tekintetében a legtöbben természetesen itthonról olvastatok, a második helyen végzett az USA, a harmadik helyen pedig Franciaország.

3 gondolat, amit augusztustól remélek

  1. Bízok abban, hogy a hónap vége felé jó idő lesz és pár napra el tudunk menni nyaralni még.
  2. Bízom abban is, hogy a blog lassacskán, de fel fog ébredni hamvaiból. :D
  3. Szuper könyvek hevernek nálam elolvasatlanul, reménykedek abban, hogy időm és energiám is lesz a Kicsi mellett olvasni, írni róluk.